Dimbleby: A szabad piac örökkévalónak tűnt, amíg Trump meg nem érkezett

Az 1974-es év emlékezetes volt, különösen a brit gazdaság és politikai élet szempontjából. Abban az időben az infláció folyamatosan növekedett, és a kormány a szakszervezetekkel folytatott harcban állt a munkavállalói bérek ügyében. A kormány láthatóan tehetetlennek tűnt: ha szembeszálltak volna a bányászokkal, a sztrájkok leállíthatták volna az energiaszolgáltatást, de ha engedtek volna, és emelték volna a béreket, az infláció az egekbe szökött volna. Ekkor következett be a globális olajválság, amely minden gazdaságot, így az Egyesült Királyságot is káoszba taszított. A kormány háromnapos munkahétet vezetett be, és a villanykimaradások mindennapossá váltak. Hirtelen sötétség borult a városokra, és úgy tűnt, a kormány elvárta, hogy az emberek egyszerűen kezeljék a helyzetet. Ekkor kezdtem el a BBC Panorama című aktuális politikai műsorának vezetését, ahol rengeteg időt töltöttünk a fenti problémák megvitatásával. Az emberek különféle ötletekkel álltak elő, hogy mit kellene tenni. Olyan javaslatok is felmerültek, hogy a szakszervezetek hatalmának visszaszorításához katonai puccsra lenne szükség.

Ekkoriban Keith Joseph, egy konzervatív politikus előállt egy radikális ötlettel, amely teljesen eltért a megszokott felfogástól: a szabadpiaccal. Ez azt jelentette, hogy Nagy-Britannia elhagyja a második világháború utáni konszenzust, amely szerint a kormánynak irányítania kell a gazdaságot. Joseph szerint, ha a piacokat magukra hagyják, akkor azok magasabb jólétet és biztonságot biztosítanak az országnak. Ha 2025-ben ez az ötlet már nem tűnik radikálisnak, az pontosan azt mutatja, hogy milyen gyorsan vált a szabad piac a normává, különösen Margaret Thatcher kormánya alatt az 1980-as években.

Thatcher reformjai újraértelmezték Nagy-Britannia gazdasági struktúráját. A privatizációs program során a kormány nemcsak a nagyvállalatoknak adta el az állami szolgáltatókat, hanem lehetőséget nyújtott a brit polgároknak is, hogy részvényesekké váljanak. Az 1984 decemberében megvásárolható British Telecom részvényei például több mint kétmillió brit állampolgár kezébe kerültek, ezzel nemcsak a kormányzati ellenőrzés alól szabadultak fel, hanem a kapitalizmus népszerűsítését is szolgálták.

Az 1980-as évek végére a privatizációval 60 milliárd fontos bevétel keletkezett, és a brit lakosság körülbelül 15 millió tagja lett részvényes. Ez nemcsak gazdasági, hanem kulturális forradalom is volt, amely újraértékelte Nagy-Britannia viszonyát a pénzhez, a kormányhoz és önmagához. Thatcher abban hitt, hogy a szabadpiac csak akkor működhet, ha sok embernek közvetlen érdeke fűződik hozzá. Az átalakulás azonban nem ment zökkenőmentesen, és egyre többen kezdték megkérdőjelezni a rendszert.

James Goldsmith, egy sikeres üzletember, aki a gyengélkedő cégek felvásárlásából és átalakításából szerzett vagyont, szintén felemelte a szavát. 1994-ben a szenátusi bizottság előtt figyelmeztetett a szabadpiaci rendszer hibáira, amelyek a maximális profit érdekében a cégek elvándorlásához vezetnek, ezzel pedig elhagyják a saját közönségüket. Goldsmith szerint a cégek a legnagyobb nyereség érdekében hajlamosak voltak elhagyni az adott országot, ahelyett, hogy a helyi közösségeket támogatták volna. Ez a jelenség a legjobban a globalizációval magyarázható, amely a közösségek széteséséhez vezetett.

A közelmúlt eseményei, mint például az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése, Goldsmith figyelmeztetéseit igazolták. A Brexit szavazás során a legmagasabb részvételi arányt azokban a közösségekben láthattuk, ahol az emberek úgy érezték, hogy a globalizáció nem hozott számukra előnyöket. A részvényesek nemcsak a gazdaság, hanem a szociális szövet szempontjából is egyre inkább háttérbe szorultak, ahogy a privatizációs ígéretek nem valósultak meg.

A szabadpiac mai helyzete, különösen Donald Trump elnöksége alatt, új kihívások elé néz. Trump politikája, amely a protekcionizmusra épít, megkérdőjelezi a korábbi szabadpiaci elveket. A vezetése alatt az Egyesült Államok visszatért a régi módszerekhez, amelyeket a szabadpiac előtti idők jellemeztek, és ez a változás figyelemre méltó, főleg mert a kihívás nem a baloldali szocialista politikai erőktől érkezik, hanem egy konzervatív politikustól, aki a kapitalizmusban is hisz.

A szabadpiaci modell tehát újraértelmezésre szorul, és a jövője bizonytalan. A kérdés az, hogy képes lesz-e a rendszer alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, vagy a benne rejlő problémák végül elkerülhetetlen összeomláshoz vezetnek. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján sokan úgy vélik, hogy a szabadpiac nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is új kihívásokkal néz szembe, amelyekre választ kell találni.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo