Az élet a Földön kívül: mit jelent ez az emberiség számára

A tudományos felfedezések gyakran nem csupán a tudásunkat bővítik, hanem alapvetően megváltoztatják a világképünket is, bemutatva az Univerzum méreteit és a helyünket benne. Az egyik ilyen fontos pillanat az volt, amikor az űrszondák először küldtek vissza képeket a Földről. Most pedig, a legújabb hírek szerint egy olyan bolygón, amelyet K2-18b-nek hívnak, olyan gázok nyomait találták, amelyeket a Földön egyszerű tengeri organizmusok termelnek. Ez a felfedezés egy lépéssel közelebb hozza az idegen élet megtalálásának lehetőségét, ami azt jelenti, hogy talán nem vagyunk egyedül az Univerzumban. Prof. Nikku Madhusudhan, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetének vezetője, aki a felfedezést végző csapatot irányította, úgy nyilatkozott, hogy ez a kérdés a legnagyobb jelentőségűek közé tartozik, és lehet, hogy a válasz küszöbén állunk.

Ez a felfedezés azonban újabb kérdéseket vet fel, például azt, hogy ha valóban életet találnak egy másik világon, az hogyan változtatja meg az emberiséget. A múltban őseink számos történetet alkottak olyan lényekről, akik az égbolton élhetnek. A 20. század elején például a csillagászok azt hitték, hogy egyenes vonalú formációkat látnak a Mars felszínén, ami spekulációkat szült arról, hogy ez a bolygó egy fejlett civilizáció otthona lehet. Ekkoriban a nyugati kormányok a kommunizmus terjedésétől való félelmet generálták, így az űrből érkező látogatókat gyakran fenyegetésként ábrázolták.

Az évtizedek során azonban az élet más világokon való létezésének „legmeggyőzőbb bizonyítékát” nem a Marsról vagy a Vénuszról, hanem egy távoli csillag körül keringő bolygóról, amely több száz trillió mérföldre található, fedezték fel. A kihívás abban rejlik, hogy tudjuk, hol keressük az idegen életet. A NASA eddig a Marsra összpontosított, de 1992-ben megváltozott a helyzet, amikor felfedezték az első bolygót, amely egy másik csillag körül keringett. Azóta közel 6000 exobolygót fedeztek fel, sok közülük gázóriás, mint amilyen a Jupiter és a Saturnus a Naprendszerünkben. Néhányan túl forrók vagy túl hidegek ahhoz, hogy folyékony víz támogathassa az életet, de sokan az úgynevezett „Aranyhaj zónában” helyezkednek el, ahol a távolság „tökéletes” az élethez.

Madhusudhan professzor úgy véli, hogy a galaxisunkban akár több ezer ilyen bolygó is létezhet. Ahogy ezeket az exobolygókat felfedezték, a tudósok olyan műszereket kezdtek fejleszteni, amelyek képesek elemezni a légkörük kémiai összetételét. Az ambíciójuk lélegzetelállító volt, mivel azt tervezték, hogy a távoli világok légkörén átszűrődő csillagfény apró mennyiségét rögzítik, és ebből a biosignaturákat, vagyis az élet jeleit keresik. A NASA James Webb Űrteleszkópja, amely a K2-18b bolygón felfedezte a gázokat, a valaha épített legfejlettebb űrteleszkóp, amelynek 2021-es indítása óriási izgalmat keltett a tudósok körében.

Bár a JWST hihetetlen lehetőségeket kínál, vannak korlátai is. Például nem képes észlelni olyan távoli bolygókat, mint a Föld, mivel a csillagok fénye elhomályosítja őket. Ezért a NASA a 2030-as évekre tervez egy Habitable Worlds Observatory (HWO) nevű projektet, amely képes lesz észlelni és mintát venni a sajátunkhoz hasonló bolygók légköréről. Emellett a következő évtizedben üzembe helyezik az Európai Déli Obszervatórium (ESO) rendkívül nagy távcsövét is, amely a chilei sivatag tiszta égboltjára nézve a legnagyobb tükörrel rendelkezik, 39 méter átmérőjével, így sokkal részletesebb képet adhat a bolygók légköréről, mint elődei.

Madhusudhan professzor reményei szerint két éven belül elegendő adatot tud majd gyűjteni ahhoz, hogy egyértelműen bizonyítsa, valóban felfedezte a biosignaturákat a K2-18b körül. Azonban még ha sikerül is elérnie célját, ez nem lesz tömeges ünneplés a másik világon való élet felfedezése miatt. Inkább egy új tudományos vita kezdete lesz arról, hogy a biosignatúrák nem élő okokból származhatnak. Azonban, ahogy egyre több adat gyűlik össze, és a kémikusok nem találnak alternatív magyarázatokat, a tudományos konszenzus fokozatosan a más világokon való élet létezésének valószínűsége felé fog tolódni.

A jövőbeli felfedezések lehetőségei izgalmasak, mivel a NASA és más űrügynökségek számos küldetést terveznek, amelyek célja a naprendszerünkön belüli élet nyomainak felkutatása. Az ESA ExoMars roverje, amelyet 2028-ra terveznek, a Mars felszínének alá fúr, hogy jeleket keressen a múltbeli vagy akár a jelenlegi életre. Kínai küldetésük, a Tianwen-3, szintén 2028-ban indul, és célja az, hogy mintákat gyűjtsön és visszahozzon a Földre 2031-re.

A NASA is küld egy űrszondát, a Dragonfly-t, amely 2034-ben landol a Saturnus egyik holdján, a Titanon. Ez az egzotikus világ, amelynek felületén szénben gazdag vegyületekből álló tavak és felhők találhatók, szintén ígéretes hely lehet az élet felfedezésére. Az űrkutatás folyamata hosszú és lassú, de egyre több tudós osztja a reményt, hogy a jövőben egyre közelebb kerülhetünk az idegen élet felfedezéséhez, ami nem csupán tudományos, hanem kulturális és társadalmi szempontból is alapvető változást hozhat az emberiség számára. A felfedezések nem csupán új tudományos ismereteket hoznak, hanem új perspektívákat is nyújtanak arra, hogyan láthatjuk magunkat az Univerzumban, és milyen kapcsolatban állunk a többi élettel, amely esetleg létezik körülöttünk.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cp8jwj90ejno