
Készül a szupergyorsvasút-hálózat az Egyesült Államokban?
Az Egyesült Államok egy hatalmas ország, 340 millió lakossal, 71 államközi autópályával és több mint 5000 nyilvános repülőtérral rendelkezik, azonban jelenleg nincs működő nagysebességű vasútvonal a területén. Mindazonáltal, a közelmúltban két nagysebességű vasúti projekt indult el, és további terveket is készítenek, ami felveti a kérdést: vajon az Egyesült Államok végre felzárkózik a gyors vonatok világához, amelyet Kína, Japán és Európa már régóta magáénak tudhat? Rick Harnish, a High Speed Rail Alliance nevű amerikai kampánycsoport képviselője úgy véli, hogy már az is pozitív, hogy az első két projekt építése megkezdődött. Az egyik a San Francisco és Los Angeles közötti vonal, amely különösen nehéz feladat, mivel Kaliforniában hegyvidéki területeken kell áthaladni. A másik projekt a Las Vegas és Los Angeles közötti viszonylat, amely viszonylag egyszerűbb, mivel sík területen halad.
Ezen kívül tervek készültek egy nagysebességű vasútvonalra Portlandből Oregoni államból Seattle-be Washington államba, valamint Vancouverbe, Kanadába. Emellett egy másik vonal is tervezés alatt áll Dallas és Houston között. Harnish figyelmeztetett azonban arra, hogy az Oregon és Washington közötti vonal tervezése „lassan halad”, míg a texasi vonal jövője is kétséges, miután Trump elnöksége alatt törölték a projekt 63,9 millió dolláros támogatását. Ezzel szemben Kína nagysebességű vasúti hálózata állítólag már idén meghaladja az 50 000 km-t, míg az Európai Unióban a HSR vonalak hossza 8556 km, amelyből Spanyolországé a legnagyobb, 3190 km-rel. Az Egyesült Királyságban jelenleg az egyetlen működő nagysebességű vonal a High Speed 1, amely a Csatorna alagútját köti össze London St Pancrassal. A High Speed 2 pedig még mindig épül London Euston és Birmingham között, annak ellenére, hogy a finanszírozási problémák széles körben ismertek.
A nagysebességű vasútról nincsenek egységesen elfogadott definíciók, de a Nemzetközi Vasúti Szövetség szerint a vonatoknak általában 250 km/h (155 mph) sebességnél gyorsabban kell haladniuk. De miért marad le az Egyesült Államok Európától, és különösen Kínától? Will Doig, amerikai vasúti újságíró és szerző úgy véli, hogy az amerikai kultúra erősen autócentrikus. „Sokan gondolják úgy, hogy nincs szükségünk rá, vagy nem akarják, hogy a területükön keresztül haladjon” – magyarázza Doig. Továbbá az amerikai kormány hajlandósága is csökkent a vasúti projektekbe történő befektetések terén.
A helyzetet bonyolítja, hogy az állami Amtrak utasszolgáltató vezetője, Stephen Gardner, a múlt hónapban lemondott, miután nyomás nehezedett rá a Fehér Ház részéről. Az Amtrak jelenleg nem üzemeltet nagysebességű vonatokat, de az idén 28 új 160 mph sebességű NextGen Acela vonatot állítanak forgalomba a Boston és Washington DC közötti északkeleti folyosón. Jelenleg azonban a 457 mérföldes vonalból csak körülbelül 50 mérföldön tudnak 150 mph sebességnél gyorsabban közlekedni.
A kaliforniai és nevadai nagysebességű vonalak építésében az Amtrak nem vesz részt. A Los Angeles és San Francisco közötti projekt, amely a California High-Speed Rail nevet viseli, Kalifornia állam irányítása alatt áll, és várhatóan 2033-ra készül el. A Los Angeles és Las Vegas közötti Brightline West projekt pedig magánkézben valósul meg, és 2028-ra várhatóan megnyitja kapuit.
Globálisan 23 ország rendelkezik nagysebességű vasúttal, Harnish szerint. Nonprofit szervezete egyedülálló küldetése, hogy a nagysebességű vasutat az Egyesült Államokba is elhozza. A nagysebességű vonatok biztonságos közlekedtetése azonban nem egyszerű feladat. „Nem lehetnek kereszteződések az autópályákkal, nagyon egyenes és zárt folyosók szükségesek” – figyelmeztet Harnish. Kínában az ország folyamatosan újabb és újabb nagysebességű vonalakat épít, és a várakozások szerint 2030-ra a távolság körülbelül 60 000 km-re nő.
A kínai városok, amelyek hozzáférést kapnak a nagysebességű vasúthálózathoz, gazdaságuk 14,2%-os növekedését tapasztalják – derül ki a dán székhelyű 21st Europe kutatóintézet adataiból. Kínai cégek más ázsiai országokban, például Indonéziában, Malajziában, Thaiföldön és Vietnámban is segítenek a nagysebességű vasúti rendszerek kiépítésében. Will Doig, aki a High-Speed Empire, Chinese Expansion, and the Future of Southeast Asia című könyvet írta, hangsúlyozza, hogy Kína nem csupán a szomszédai vasúti hálózatának fejlesztésére fókuszál. „Ez egy lehetőség Kína számára, hogy kiterjessze befolyását egy geopolitikailag stratégiai térségben” – mondja Doig. „Néhány esetben az országok Kínától vettek fel kölcsönöket, hogy Kína azután felépíthesse a vasutakat.” Ez viszont olyan helyzetbe hozhatja őket, hogy adósaivá válnak Kínának.
Európa növekvő nagysebességű vasúti hálózata a kontinens történelmi közszolgáltatásokba való befektetéseinek bizonyítéka, mondja Kaave Pour a 21st Europe kutatóintézettől. Az intézet most arra szólít fel, hogy bővítsék a nagysebességű vasúti rendszert, hogy az összekapcsolja a legtöbb fővárost és nagyobb várost az EU-ban, valamint az Egyesült Királyságban. Pour hangsúlyozza, hogy ha az Egyesült Államok fejleszteni szeretné a nagysebességű vasutat, akkor kulturális váltásra van szükség: el kell mozdulni a közlekedés irányába, és fel kell tenni a kérdést, hogy „milyen jövőt szeretnénk?”. Harnish szerint a High Speed Rail Alliance-tól a nagysebességű vasút működéséhez elengedhetetlen a szövetségi kormány támogatása. Ugyanakkor a Fehér Ház már leállította a tervezett Houston és Dallas közötti nagysebességű vonal szövetségi támogatását. Az Egyesült Államok közlekedési titkára, Sean Duffy, „a közpénzek pazarlásának” nevezte a projektet.
Scott Sherin, a francia vonatgyártó Alstom egyik vezetője, aki az Amtrak új nagysebességű vonatainak szállításáért felelős, kételkedik abban, hogy az Egyesült Államoknak van-e politikai akarata „a közpénzek vasútra költésére más közlekedési módokkal szemben”. Emellett arra is rámutat, hogy a jövőbeli nagysebességű vonalak nehezen juthatnak el a városok központjába, például Dallasban és Houstonban, mivel túl sok ép

