Lehet, hogy ez a nő lesz az első brit, aki a Holdra lép?
Rosemary Coogan egy izgalmas és kihívásokkal teli napra készül, amikor a NASA Houstonban található Johnson Űrközpontjában, a világ egyik legnagyobb medencéjében a világűrben végzett űrsétára készül. A medence mélysége 12 méter, és ebben található az International Space Station (ISS) élethű mása, amely lehetővé teszi az űrséták reális szimulálását. A brit asztronauta számára ez a teszt kulcsfontosságú lépés a világűrbe való úttal kapcsolatban. Rosemary elmondja, hogy ez a nap egy mérföldkő az életében, hiszen most fogja megmutatni, hogy mennyire felkészült az űrsétára.
Az űrruhát körülbelül 45 perc alatt öltik rá, ami után a sisakot óvatosan helyezik a fejére. Rosemary már gyermekkora óta arról álmodik, hogy asztronauta lesz, de sokáig úgy érezte, hogy ez a cél elérhetetlen. Az iskolai pályaorientációs napokon nem találkozik olyan emberekkel, akik valóban űrhajósok, így inkább az asztrofizika tanulmányozása mellett döntött. Az Európai Űrügynökség (ESA) nemrégiben új munkatársakat keresett, és több mint 22 000 jelentkező közül őt választották ki.
Rosemary az elmúlt hat hónapot a Johnson Űrközpontban töltötte, ahol az ISS külsejének felfedezése mellett beléphetett egy másik élethű másolatba is, amely a hatalmas hangárban található. A labor különböző moduljai között navigálva Rosemary elmondja, hogy bár az űrállomás belső tere szűkös, a kilátás lélegzetelállító. Az elszigetelt környezet paradox módon segít neki abban, hogy a külvilágra koncentráljon, csökkentve ezzel a zártság érzését.
A tréning során Rosemary megtanulta, hogyan kell használni az űrállomás toalettjét is. Ez a kis helyiség, ahol a szilárd és folyékony hulladékot külön gyűjtik, meglehetősen primitívnek tűnik, de elengedhetetlen a űrhajósok mindennapi életéhez. A női asztronauták számára lehetőség nyílik menstruációs ciklusuk elnyomására gyógyszerek segítségével, de ez nem kötelező. Az űrállomáson a vizeletet külön kezelik, hogy újra felhasználható ivóvíz legyen belőle.
A medencében Rosemary folyamatosan próbálja megőrizni a megfelelő felhajtóerőt, miközben az űrruhájában mozog. A feladat rendkívül nehéz, hiszen az őt körülvevő csapat folyamatosan figyeli, és minden mozdulatát nyomon követi. Rosemary minden lépést gondosan tervez meg, hiszen az űrséták során az energiatakarékosság kulcsfontosságú. Az őt támogatók között ott van Aki Hoshide, a Japán Űrkutatási Ügynökség volt űrállomás parancsnoka, aki már négy űrsétát végzett, és segítőként van jelen.
A űrsétás teszt során Rosemarynak nemcsak a feladatokat kell elvégeznie, hanem váratlan helyzetekre is fel kell készülnie. A teszt végén, miután már több mint hat órát töltött a víz alatt, egy váratlan szituációval találja magát szemben: az egyik asztronauta, akivel együtt dolgozik, úgy tűnik, elvesztette az eszméletét. Rosemarynak el kell érnie őt, meg kell vizsgálnia az állapotát, és vissza kell húznia a légzsiliphez. Bár fáradt, lassan és tudatosan végzi el a feladatot, és sikeresen eljuttatja társát a biztonságos helyre.
A teszt végén, miután felhozzák a medencéből, a támogatói csapat segít neki levetkőzni az űrruhát. Rosemary fáradt, de boldog. Elmondja, hogy a nap kihívásai ellenére rendkívül élvezetes volt a tapasztalat, és közelebb került ahhoz az álomhoz, hogy egyszer valóban a világűrben járjon. Az űrséták és a világűr felfedezése iránti szenvedélye továbbra is hajtja, és reméli, hogy valamikor ő lehet az első brit, aki a Holdra lép. A NASA és az ESA közötti együttműködés révén Rosemary számára a jövő ígéretes, és az űrkutatás iránti elkötelezettsége példát mutat a következő generációk számára.
Ezeket is érdemes megnézni
Nincs béke: Az ukrán katonák és civilek véleménye Oroszország tűzszünetéről
A földműves nyilvántartásba vétel részletes menete és tudnivalói
