
Miért választják a katonai veteránok a kiberbiztonságot?
A katonai tapasztalatok és a kiberbiztonság kapcsolata egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, ahogy a világ egyre inkább digitalizálódik, és a kiberfenyegetések növekednek. James Murphy, a Forces Employment Charity veteránokkal és családokkal foglalkozó igazgatója, egykori gyalogos katona, jól ismeri azokat a kihívásokat, amelyekkel a kiberbiztonság területén szembesülnek a volt katonák. Murphy szerint, amikor az ember egy üres faluban járőrözve meglát egy szemetesládát az út mellett, és tudja, hogy azon a napon senki sem gyűjti be a szemetet, az ember hátán a „pókhálók” kezdenek bizseregni. Ez a fajta éberség és intuíció az, amit a kiberbiztonsági ipar annyira keres.
A világ minden táján kiber támadásokkal kell szembenézniük a szervezeteknek, amelyek lehetnek egyszerű bűncselekmények vagy politikai indíttatású támadások. Az Egyesült Királyság fegyveres erői nemrégiben elindítottak egy gyorsított képzési programot, hogy erősítsék kiberkapacitásaikat, és a sikeres jelöltek a legmagasabb fegyveres erőbeli kezdőbérre pályázhatnak. Ugyanakkor már hosszú ideje tapasztalható, hogy a volt katonák a kiberbiztonság irányába is elindulnak. Az Egyesült Királyságban a Forces Employment Charity TechVets programja havonta általában 15-20 embert segít munkához, ezek közül 40-60% a kiberbiztonság területén helyezkedik el. A Világgazdasági Fórum szerint a világos igény a kiber szakemberek iránt óriási, hiszen négymillió szakember hiányzik.
Az Egyesült Királyságban a kiberfenyegetések hatásait nemcsak a kormányzati intézmények, hanem a kereskedelmi szektor is tapasztalja, hiszen két vezető kiskereskedő működését is megzavarták a hackerek. A katonai és a kiberbiztonsági pálya közötti átmenet nem mindig egyenes. Mo Ahddoud, aki a Royal Artillery-nél töltött el tíz évet, a katonai szolgálata után azonnal más egyenruhás szervezeteknél, például a rendőrségnél vagy a börtönszolgálatnál próbálta meg a szerencséjét. Azonban Ahddoud felismerte, hogy a világ változik, és a visszailleszkedési folyamat részeként online kurzusokat vett fel számítógépes alkalmazásokról, majd PC javítást tanult. Ezt követően a támogatási területen dolgozott, végül pedig a kiberbiztonság irányába orientálódott, ahol olyan szervezeteknél dolgozott, mint a BAE Systems és a Universal Studios.
Ahddoud katonai képzése mindig is meghatározta a kiberbiztonsághoz való hozzáállását. Emlékszik, hogy egy tiszt azt mondta neki, hogy nem az a fontos, milyen mélyre tud egy katona ásni, hanem hogy „amikor tüzet kap, akkor meglesz a motivációja, hogy igazán mély gödröt ásson”. A valódi készség a problémák kezelésében rejlik, mint például a megszakadt ellátási láncok helyreállítása vagy a kommunikációs nehézségek megoldása. A katonai személyzet mindig is a „kockázat, a védelem mélysége, a védelem rétegei” mentén gondolkodik, ami szoros összhangban áll a kiberbiztonsággal, ahol a kockázatok folyamatosan jelen vannak, és figyelni kell rájuk.
Catherine Burn, a LT Harper kiberbiztonsági toborzási cég munkatársa szerint a volt katonák különösen alkalmasak az úgynevezett kék csapatok szerepeire, amelyek a biztonsági műveletekért, események kezeléséért és a kriminalisztikai elemzésért felelősek. Ezzel szemben a vörös csapatok, azaz az etikus hackerek, akik a sebezhetőségek felkutatásával foglalkoznak, gyakran inkább egyedül dolgoznak. Burn hangsúlyozza, hogy a veteránok általában erős csapatjátékosok, akik képesek megőrizni a nyugalmukat stresszes helyzetekben. A kiberbiztonsági világ azonban nemcsak kihívásokat, hanem lehetőségeket is kínál a veteránok számára.
Crystal Morin, aki az Egyesült Államok Légierőjében szolgált, azért választotta ezt az utat, mert szeretett volna megtanulni egy nyelvet. Arábiát tanulta, és a terrorizmus ellenes és fenyegetés-ellenes munkában vett részt. A katonai szolgálat után védelmi vállalatnál dolgozott, ahol a kiberterrorizmussal és a kiberfenyegetés-elemzéssel foglalkozott. Morin szerint mindez egy természetes átmenetet jelentett, hiszen a biztonsági műveletek központja (SOC) pontosan olyan, mint a katonai területek, ahol korábban dolgozott. Az adrenalint, a problémamegoldást és a béke fenntartását említi, mint közös vonásokat.
Murphy hangsúlyozza, hogy a munkáltatók egyre inkább felismerik a veteránok által hozott készségeket. A tapasztalatok szerint, ha egy munkáltató egyszer felvesz valakit a volt katonák közösségéből, biztosan vissza fog térni, hogy újabb jelöltet találjon. Ugyanakkor elismeri, hogy a betanulási folyamatok eltérhetnek a különböző szervezetek között, és a katonai világ rendkívül szervezett jellegével szemben a munkahelyeken néha hiányzik a szabványosítás. A legfontosabb az, hogy a veteránok megtalálják azt a szervezetet, ahol valóban szeretetteljes közegben, csapatban dolgozhatnak, ahol érezhetik, hogy hatással vannak a munkájukra.

