Óriás tintahal felvétele az óceán mélyéről
Elképesztő felfedezést tettek a tudósok a Dél-Atlanti-óceánban, hiszen először sikerült rögzíteniük a hatalmas tintahal élőhelyén készült felvételt. Az eddigi ismereteket alapjaiban megváltoztató esemény márciusban zajlott, amikor a kutatók egy 30 centiméter hosszú, fiatal tintahalat filmre vettek, 600 méter mélységben, a Dél-Szendvics-szigetek közelében. A felvételt a Essexi Egyetem kutatócsoportja készítette, amelyet Dr. Michelle Taylor vezetett. A csapat célja az volt, hogy új tengeri élőlényeket fedezzen fel, és a 35 napos kutatásuk során jöttek rá erre a ritka és gyönyörű lényre.
A hatalmas tintahal, amelyről most először készült ilyen felvétel, egy különleges és titokzatos faj, amely akár 7 méter hosszúra és 500 kilogrammos súlyúra is megnőhet. Ez teszi őt a bolygó legnehezebb gerinctelen állatává. A faj először egy évszázaddal ezelőtt került tudományos leírásra, és a mostani felfedezés éppen ezen évforduló évében történt. A Schmidt Óceán Intézet Falkor (too) nevű kutatóhajójának legénysége egy távirányítású járművet használt a tintahal megfigyelésére, amely lehetővé tette számukra, hogy közelről tanulmányozzák ezt a különleges lényt.
Dr. Taylor elmondta, hogy a csapat kezdetben nem tudta, hogy pontosan milyen tintahalat filmeznek, de a lény szépsége és szokatlansága miatt úgy döntöttek, hogy rögzítik a találkozást. Az elkészült felvételt később Dr. Kat Bolstad is megerősítette, aki megjegyezte, hogy korábban a tintahalakról készült felvételek többsége csupán a bálnák és tengeri madarak gyomrában talált maradványok formájában állt rendelkezésre. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal hatalmas tintahalfajról, és alázatos érzés arra gondolni, hogy ezek az állatok nem is tudják, hogy léteznek az emberek,” mondta Bolstad.
A hatalmas tintahal életciklusáról viszonylag keveset tudunk, de annyira biztos, hogy a fiatal egyedek átlátszó megjelenésüket végül elveszítik. A fajra jellemző egy másik tulajdonság, hogy a nyolc karjuk közepén kampók találhatóak. Előzőleg felnőtt, elpusztult egyedeket már filmeztek horgászat közben, de eddig egyiküket sem látták élve a tenger mélyén. A Természettudományi Múzeum szakértői azt is megemlítették, hogy nehéz megbecsülni a hatalmas tintahal globális populációját, mivel a megfigyelések hiánya miatt ez a faj a mai napig a legendák és a valóság határvonalán egyensúlyoz.
A kutatók emellett arról is beszámoltak, hogy januárban sikerült felvenniük egy gleccser üveg tintahal első felvételét is. „Két különböző tintahal első és második expedíció során történő felfedezése figyelemre méltó, és jól mutatja, mennyire keveset tudunk a déli óceán lenyűgöző lakóiról,” tette hozzá Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Óceán Intézet ügyvezető igazgatója. „Ezek a felejthetetlen pillanatok folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még megoldásra váró titkokkal.”
A kutatási program nemcsak a hatalmas tintahal felfedezésére összpontosít, hanem a tengeri környezet javítására is. Az Essexi Egyetem célja, hogy a mesterséges intelligencia forradalmának élvonalában álljon, és hozzájáruljon a tengeri élővilág megőrzéséhez. A program keretében a tengeri madarak számára létfontosságú táplálékforrást, a homokhalakat is védik, mivel azok jelentős szerepet játszanak az Egyesült Királyság partvidékén élő madarak táplálkozásában. A kutatók remélik, hogy a projektek révén jobban megérthetjük a tengeri élet sokszínűségét és gazdagságát. Az események tehát nemcsak a tudományos közösséget izgatják, hanem mindannyiunk számára lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerjük és védjük a tengerek csodálatos világát.
Ezeket is érdemes megnézni
A jövő űrutazása: Robotok váltják fel az emberi asztronautákat?
Trump vámjai: Dél-Amerika nyerhet-e a kereskedelmi feszültségekből?
