Az 1974-es év emlékezetes volt, különösen a brit gazdaság és politikai élet szempontjából. Abban az időben az infláció folyamatosan növekedett, és a kormány a szakszervezetekkel folytatott harcban állt a munkavállalói bérek ügyében. A kormány láthatóan tehetetlennek tűnt: ha szembeszálltak volna a bányászokkal, a sztrájkok leállíthatták volna az energiaszolgáltatást, de ha engedtek volna, és emelték volna a béreket, az infláció az egekbe szökött volna. Ekkor következett be a globális olajválság, amely minden gazdaságot, így az Egyesült Királyságot is káoszba taszított. A kormány háromnapos munkahétet vezetett be, és a villanykimaradások mindennapossá váltak. Hirtelen sötétség borult a városokra, és úgy tűnt, a kormány elvárta, hogy az emberek egyszerűen kezeljék a helyzetet. Ekkor kezdtem…