Lehetséges, hogy ő lesz az első brit nő a Holdon?

Rosemary Coogan körül egy csapat ember sürög-forog, hogy segítsen neki felvenni az űrruháját. A folyamat körülbelül 45 percet vesz igénybe, mire minden felszerelést magára ölt. Végül egy sisakot helyeznek óvatosan a fejére. A brit asztronauta éppen a legnagyobb próbatételére készül: felmérni, hogy készen áll-e egy űrsétára. A teszt a NASA egyik legnagyobb medencéjében zajlik, a Johnson Űrközpontban, Houstonban, Texasban. Ez a medence 12 méter mély, és egy életnagyságú másolata található benne a Nemzetközi Űrállomásnak (ISS). A benne végzett „űrséta” a legjobban utánozza a súlytalanság érzését a Földön. Rosemary izgatottan várja a merülést, amely több mint hat órán át tart majd. „Ez egy nagy nap,” mondja, miközben a platform, amelyen áll, lassan süllyed a vízbe. „Nagyon intenzív fizikailag – és pszichológiailag is nagyon megterhelő.”

Rosemary már gyerekkora óta álmodik arról, hogy űrhajós legyen. Azonban ez az álom sokáig elérhetetlennek tűnt számára. „Az iskolai pályaválasztási napon nem igazán találkozik az ember űrhajósokkal,” mondja. „Nem találkozol olyanokkal, akik ezt megélték, és nem hallod a történeteiket.” Ezért úgy döntött, hogy a csillagok tanulmányozására összpontosít, és asztrofizikai karrierbe kezdett. Amikor az Európai Űrügynökség (ESA) bejelentette, hogy új jelentkezőket keres az űrutazásra, Rosemary pályázott, és több mint 22,000 jelentkező közül őt választották ki. Az ESA célja, hogy Rosemary 2030-ra eljusson a Nemzetközi Űrállomásra. Ő követheti azokat a brit űrhajósokat, mint Helen Sharman, aki 1991-ben a szovjet Mir Űrállomásra látogatott, és Tim Peake, aki 2015-ben indult az ISS-re.

Rosemary az elmúlt hat hónapot a Johnson Űrközpontban töltötte, ahol többek között a víz alatt felfedezheti az ISS külsejét, és beléphet a keringő laboratóriumba egy másik életnagyságú másolaton keresztül, amely egy hatalmas hangárban található. Az űrállomás összekapcsolt moduljait mutatja be nekünk, melyek meglehetősen szűknek tűnnek, tekintve, hogy az űrhajósok általában hónapokat töltenek el a fedélzeten. „Ez egy elszigetelt környezet, de ez segít abban, hogy kapcsolatban álljunk a külvilággal – hogy csökkentsük a klausztrofóbia érzését,” mondja Rosemary. Az itt végzett képzés minden aspektust lefed, beleértve a fedélzeti WC használatának elsajátítását is. „Az alsó rész a szilárd hulladék számára van,” mondja egy kis fülkére mutatva, amely inkább egy régi kemping WC-re emlékeztet. „Ez a tölcsér pedig egy légelszívó rendszerhez van csatlakoztatva, és itt helyezed el a folyékony hulladékot.”

A víz alatt a búvárok folyamatosan állítják Rosemary lebegését, hogy a tapasztalat a lehető legközelebb álljon a mikrogravitációhoz. Gondosan mozog, ügyelve arra, hogy mindig a víz alatt lévő struktúrához rögzítve maradjon. Minden kapaszkodó precízen van megválasztva a modulok külső oldalán lévő rúdakon, pontosan ugyanott, ahol a valóságban is lennének, ami elengedhetetlen izommemória szempontjából, ha valaha is 200 mérföld (322 km) magasan űrsétát kell végeznie. A munka lassú és nehéz, sok felsőtestet igénylő erőfeszítést igényel a forró, nehéz űrruhában. „Nagyon sok mentális felkészülés szükséges – minden egyes mozdulatot alaposan átgondolsz,” mondja Rosemary. „Nagyon hatékonyan kell gazdálkodni az energiáddal. Nem akarod, hogy valamit elronts, és újra meg kellene csinálnod.”

Rosemary egy másik űrhajóssal együtt dolgozik, hogy teljesítse a űrállomás karbantartási feladatait a teszt során. Minden mozdulatát figyelemmel kíséri egy csapat a medencét figyelő irányító központból, akik folyamatosan kommunikálnak vele a feladatok során. A volt űrállomás parancsnoka, Aki Hoshide, aki a Japán Űrkutatási Ügynökség tagja, tanácsokat ad. Négy űrsétát teljesített, és elmondja, hogy az új űrhajósok számára meredek tanulási görbe vár. „Amikor először kezded, annyi információt kapsz, annyi készséget kell elsajátítanod és bemutatnod,” mondja. „Ez apró lépések sorozata, de haladnak előre – és mindig látom az izgalmukat, amikor idejönnek és beleugranak a vízbe.”

Rosemary megmutatja nekünk a Saturn V-öt, azt a rakétát, amely az Apollo űrhajósokat 1969-ben a Holdra vitte. Több mint 50 év után a NASA a közeljövőben tervezett visszatérést a holdi felszínre az Artemis program keretében. Európai űrhajósok későbbi küldetéseken csatlakoznak. Rosemary-nek várhatóan 35 éves űrkarrier áll előtte, és talán egyszer ő lehet az első brit, aki a Holdon sétál. „Hihetetlenül izgalmas, hogy az emberiség visszatér a Holdra, és természetesen bármilyen módon, ahogyan részt vehetek ebben, azt nagyon örömmel fogadnám. Ez egyszerűen lenyűgöző,” mondja.

Hat kimerítő óra víz alatt eltöltése után Rosemary közel jár az űrséta tesztjének végéhez, amikor váratlanul nehéz helyzetbe kerül. Az irányító szobában hallani lehet, ahogy kommunikációs ellenőrzést kér az űrhajós partnerétől, aki a űrállomás egy másik részén dolgozik. Ám a válasz csend. A videoképernyőn látható, hogy a partnere mozdulatlan. Rosemary nem tudja, de azt kérték tőle, hogy színleljen eszméletvesztést. Rosemary feladata, hogy elérje őt, ellenőrizze az állapotát, és visszahúzza az ajtóhoz. A hosszú víz alatt töltött idő után látszik rajta, hogy nagyon fáradt, de lassan és biztosan sikerül biztonságosan eljuttatnia őt az ajtóhoz. „Rosemary egy bajnok kitartásával rendelkezik. Ma fantasztikusan teljesített,” mondja Jenna Hanson, a NASA űrséta oktatója, aki Rosemary-t értékeli. „Nagyon elégedettek vagyunk azzal, ahol most tart – csodálatosan teljesít.”

Az űrséta végre véget ér. Rosemary platformját kiemelik a medencéből, és a támogató csapat segít neki megszabadulni az űrruhájától. Amikor a sisakját levetik, jól látható, hogy nagyon fáradt, de még mindig mosolyog. „Ez kihívásokkal teli volt, valóban, és egy nehéz mentés,” mondja, „de igen, nagyon élvezetes nap volt.” Rosemary kemény munk

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/czxyv3z710do