Szabadtéri meditáció: hogyan, miért és hol?

A meditáció az egyik legnépszerűbb módszer a stressz enyhítésére az élet minden területén. Azáltal, hogy megtanulja lecsillapítani elméjét és testét, nemcsak a fizikai, hanem főleg az érzelmi stresszt is legyőzi.

Ettől nyugodtnak, boldognak, felfrissültnek érzi magát, és készen áll arra, hogy megfeleljen a napi kihívásoknak. A meditáció megtanulása nem nehéz, és az előnyök gyorsan érezhetők. Amikor meditál, testében olyan fiziológiai változások mennek végbe, amelyek csökkentik a vérnyomást, erősítik az immunrendszert, csökkentik a feszültséggel összefüggő fájdalmakat (például fej- vagy izomfájdalmakat), fokozzák a szerotonintermelést és növelik az energiát.

És ha ezt az ősi rituálét a természetben gyakorolja, az előnyök még hangsúlyosabbak lesznek.

Meditáció az erdőben, a parkban és a hegyekben

A természetben történő meditációnak számos előnye van – ez egy olyan hely, ahol a bölcsesség és az érzékelés életre kel, érzékszerveink aktiválódnak, szabadabbnak és jobban kapcsolódva érezzük magunkat a Földhöz, élvezhetjük csodálatos hangjait.

Sokunk elméje nap mint nap sok gondolattal van elfoglalva, és minél erősebben próbálunk ellenállni nekik, annál inkább súlyosbodik a probléma. A nyugalom és nyugalom, amit csak a természet tud nyújtani, lehetővé teszi, hogy könnyebben uraljuk a fejünkben zajló „zűrzavart”. A meditáció gondolata azonban nem az, hogy irányítsuk gondolatainkat, hanem hogy megakadályozzuk magunkat attól, hogy azok irányítsanak bennünket.

A nyugtalan és túl aktív emberek általában nehéznek találják a hagyományos meditációt. Ennek az az oka, hogy ha elméjük már szorongásos állapotban van, vagy kellemetlen élethelyzeten megy keresztül, akkor le kell csillapítani a gondolatokat és érzéseket, mielőtt az elme megtanulná lelassítani a gondolatokat és elmélyíteni a fókuszt.

Ilyen értelemben a természet megfelelő hely a meditációhoz az ilyen típusú emberek számára, mert ott sokkal könnyebben megközelíthető.

Ha nincs a közeledben erdő vagy korlátozott az időd, akkor a közeli park vagy kert jó szolgálatot tesz. Fontos, hogy keress egy eldugottabb helyet, hogy ne zavarja a kutyaugatás, a babaüvöltés vagy a gyereklabdák becsapódása.

Ha ki akarja tisztulni az elméjét, és feltöltődni szeretne a természetben, bármikor megteheti, függetlenül attól, hogy melyik napszakban van. Ha nem a fák között van a választott hely, és rád süt a nap, akkor érdemes meditálni a kora reggeli hónapokban, amikor még hűvös van, és elkerülni a délutánt, amikor kiszáradhat.

Mielőtt elkezdené a meditációt, földelnie kell magát, és ezt a gyakorlatot minden ülés előtt végezze el. A földelés folyamata segít abban, hogy „bezárva” maradj ebben a dimenzióban, miközben továbbhaladsz a meditáción keresztül. Ehhez csukja be a szemét, és kezdjen el nyugodtan és mélyen lélegezni.

A meditáció szinte minden módszere gyakorolható a szabadban. A különféle légzési technikák mellett a meditatív séta és a környező hangokra való összpontosítás remek ötlet a szabadban történő meditáció során. Sétáljon lassan, és használja érzékszerveit a látás, a hang vagy a szaglás érdekében, hogy gondolatait a pillanatra terelje. Figyelj a körülötted lévő természetre, és próbálj olyan dolgokat találni, amelyek áhítattal és csodálattal töltik el szívedet, hogy hozzájáruljanak az egészséges életmódodhoz.

Meditáció a tengeren

Üres tengerpart, egyedi kilátás vagy naplemente, nyugodt tenger, sirályok sikolya, homok az ujjai között. Csak egy ilyen kép gondolata tölt el lelki békével, és ha ezt a helyet meditációra használja, nem akar majd elmenni.

A meditáció a természetben és a tengerparton is rendkívül könnyű és élvezetes lehet, különösen, ha napkeltekor vagy napnyugtakor történik.

Ha az erdőben, a parkban és a hegyekben több meditáció javasolt, beleértve a sétát is, akkor a strandon a legjobb a mély be- és kilégzés módszerét alkalmazni. A feltétel az, hogy vegyen fel egy kényelmes testhelyzetet, ülve vagy fekve, úgy, hogy a háta egyenes legyen.

Ezután csukja be a szemét, és lassan számoljon 4-ig a belégzést, majd a kilégzést. Mentálisan irányítsa lélegzetét a tüdő legmélyebb részébe, és hagyja, hogy a has kitáguljon. A könnyebbé tétel érdekében az egyik kezét a hasára, a másikat a mellkasára helyezve érezheti a törzs kitágulását. Tartsa rövid ideig minden lélegzetvétel tetején és alján. A tengervíz hangjának hallgatása segít az elmének a légzésre összpontosítani.