Mindenki átesett a kamaszkoron, de nem mindenki szeret rá visszaemlékezni. Arra azért emlékszünk, hogy hirtelen minden tótágast állt, eléggé furák voltak az érzelmeink, és nem igazán akartunk a szülőkkel beszélgetni semmiről.
Mi volt a suliban? – kérdezték, és bár eladdig lelkesen meséltünk, hirtelen mindig ugyanaz volt a válasz: semmi.
Ezt a kort az elszigetelődés és a hormonális változások jellemzik, amiket sokszor maga a kamasz sem ért. Erős hangulatingadozások jellemzik, és néha bizony ellenséges is. A pszichológusok hangsúlyozzák, hogy ez természetes folyamat a kamaszoknál, felesleges tehát a szülőnek ostoroznia magát, ha a gyerek nehezen türtőzteti magát, felesel, és olyan dolgokat csinál, amik azelőtt eszébe sem jutottak volna.
Erikson pszichoszociális fejlődéselméletében hangsúlyozza, hogy a gyerekek 13-19 éves korig úgynevezett identitáskrízis szakaszában van, amikor azon töpreng, hogy kicsoda ő és ki lesz belőle? Elkezd tehát kísérletezni, hogy milyen szerepe lesz majd a felnőtt világban, ami viszont súrlódáshoz vezet a környezetében.
A szülő részéről is komoly önmegfigyelést igényel ez az időszak, hiszen tudatosul benne, hogy lassanként el kell engednie a gyereket, és meg kell bízni benne. Ekkor kezd igazán eldőlni, hogy jól neveltük e, és hogy megbízik e bennünk.
Hogyan találjunk témát a beszélgetéshez?
De hogyan is találjunk témát a beszélgetéshez? Jó ötlet, ha mesélsz a saját gyerek- és kamaszkorodról, hiszen a gyerek nem ismert téged akkor, nem tudhatja, hogy te is olyan problémákkal küzdöttél, mint most ő.
Ezzel nagymértékben erősíted a bizalmát. Nem kell erőltetni, hogy mindig pozitívan lássa a dolgokat. A szakember szerint, egy szomorú kamasz hadd élje meg, hogy szomorú, nem jó azt mondani neki, hogy lássa a dolgok pozitív oldalát, mert ezzel azt sugallod, hogy nincs joga az érzéseihez.
Engedd, hogy ezúttal ő tanítson téged valamire, ami neki fontos. Büszke lesz rá, hogy ezt tőle tanultad, és ezzel erősíted a kettőtök közötti kapcsolatot.
Kérdezd a barátairól, de ne reagáld túl a dolgokat. A legtöbbet akkor érsz el, ha figyelmesen, de kissé lazán hallgatod. Ha úgy érzi, hogy túlzottan rátapadsz, szinte azonnal bezárkózik. És végül: ne add fel, ha néha “lapattansz a gyerekről”! Ne feledd, egyikünknek sincs mindig kedve beszélgetni.
